Az üzleti életben a nyelvmegmutatkozás egyfajta esszenciális etikett-lajstromként nyilvánul meg. Az üzleti angol íratlan szabályai közé sorolandó: a nép kulturális, étkezési, ismerkedési, társalgási és ünneplési szokásainak ismerete, amelynek hiányos információtartalma esetében veszíthetünk mind személyes, mind pedig üzleti presztízsünkből.
Az üzleti angol szókészletében választékosságot, kifinomultságot, jártasságot kíván meg, hiszen a szándék tisztasága a fellépés rendezettségében, mondhatni, „sterilitásában” jut leginkább szóhoz. Az üzleti angol kollokációs portfóliója meggyőződés-generáló hatásfokozást készít elő, ahonnan az út – a közreműködés minőségétől függően – belátható időben építhető ki.
A business „worldstructure”egy letisztult és korrekt viselkedésmódot igényel, amelyben a nyelvek és kultúrák, valamint az ember és üzlet egymást respektáló felekként viselkednek. Az ember hazáján kívül magára ölti a „mindenki egyért” alapelv köntösét, hiszen egyénként egy nép és egy nyelv ágenseként funkcionál, aki habitusával, stílusával képet mutat saját kultúrája fényéről.