Mivel koccint a magyar ember, amikor valamit ünnepel? Persze, hogy a jó öreg pálinkával, amelyiknek elképesztően sok típusa van. A szilva után roppant nagy népszerűségnek örvend a barackpálinka is, amelyik egy kiadósabb ebéd után nagyon jól tud esni. Azonban ezeket az italokat nem csupán a gyümölcstartalmuk alapján lehet csoportosítani, hanem bizony az előállítási mód alapján is.
Ebből kiindulva lehet beszélni tradicionális, kisüsti, érlelt, ó és ágyas pálinkákról egyaránt. Temérdek lepárló készít pálinka alapú mézes párlatot, amely a köznyelvben mézes pálinkaként terjedt el. Magyarországon sok olyan földrajzi terület van, amelyik teljes mértékben alkalmasnak mondható bizonyos gyümölcsfajták termelésére.
Itt nyilván főszerepet játszik a természeti adottság és a több száz éves hagyomány is. Ilyen eredetvédett terültekről érezik a Szatmári szilvapálinka, a Gönczi barackpálinka, a Szabolcsi almapálinka, a Békési szilvapálinka, a Kecskeméti barackpálinka vagy épp a sokak által szeretett Újfehértói meggypálinka. Aki kóstolta ezeket, tudja, hogy mit jelent a magas nívó.