Sziasztok! Anna vagyok, 25 éves kismama és szeretném veletek megosztani a várandóság alatt velem történteket, hátha tudok adni pár tanácsot, hogy hogyan ne várjátok a babátokat… Amikor megtudtam, hogy teherbe estem nagyon örültem. Mindenkinek egyből elmondtam a nagy örömet, egész nap mosolyogtam. Nagyon türelmetlen voltam. Alig vártam, hogy az a kilenc hónap leteljen. Egy kis idő után előjött a rosszullét, majd elkezdtem hízni is, nehezen tudtam elvégezni a mindennapi dolgaimat és már a ruháimat is lassan lassan kinőttem. A tűrőképességem csökkent és sokkal hamarabb fáradtam. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ilyen rossz oldala is lehet egy terhességnek. Nagy nehezen eltelt 8 hónap és odajutottam, hogy lassan meg kell szülessen. Elmentünk a férjemmel bevásárolni mindent amire szükségünk lesz. Mindent találtunk kivéve babakocsit. És itt kezdődtek a problémák… Minden üzletet végigjártunk a városból és egy olyat sem találtam amilyen nekem kell.
A tökéleteset kerestem. Olyat ami elég nagy, hogy kénylemesen feküdjön a baba, ami megvédi a széltől meg az esőtől, aminek van kis csomagtartója és amelyiket könnyen lehet kezelni. Rengeteg elvárásom volt. A babakocsi fontos részévé válik a napomnak miután a gyerek megszületik, ezért lényeges, hogy a baba számára és számomra is kényelmes legyen a használata. Nem tudtam mihez kezdjek. Már lassan megszületik és még babakocsi nincs. Szülés után, pedig nem szeretnék én sem és a férjem sem ezzel foglalkozni, más meg nem tudja, hogy nekem milyen kell. Végül megoldottuk a helyzetet. Megtaláltuk a tökéleteset egy weboldalon és mire szükségünk volt rá meg is érkezett. Nagyon örültem neki. Ezt a kis történetet azért meséltem el, hogy tudjatok tanulni belőle. Ne hagyjatok mindent utolsó pillanatra!